Tényleg a magyar a legnehezebb nyelv a világon?

Sokak szerint csak egy kis nép önsajnálatán alapuló téveszme, hogy a magyar nyelv a legnehezebb a világon. Ez a hozzáállás és a megfelelő taneszközök szűkössége valóban nem könnyít a magyarul tanulók helyzetén.

Idézet egy internetes fórumról: „A világon a legnehezebb nyelv az orosz, a papám barátja iszonyú nehezen boldogul vele, pedig korábban már németül és spanyolul is tanult” – olvasható egy Brazíliából érkezett hozzászólásban. Egy másik, szintén a világ legnehezebb nyelvét megkeresni hivatott website-on néhányan a nyelvtalentum apánál komolyabb forrásra hivatkoznak, az amerikai külügyminisztériumra, amely állítólag háromszor annyi időt tart szükségesnek a japán nyelv elsajátítására, mint a spanyoléra vagy a franciáéra. 

Az információkavalkádból leginkább az a triviális következtetés rajzolódik ki, hogy minél közelebbi rokonságban van egy nyelv a tanuló anyanyelvével, annál kevesebb munkát kell az elsajátítására fordítania. Ennek alapján máris gyanús lehet, hogy nem azért tartják-e sokan nehéz nyelvnek a magyart, mert Európában szinte az egyedüli nem indoeurópai nyelv, még a vele azonos nyelvcsaládba tartozó finn vagy észt is meglehetősen távol áll tőle, miközben egy spanyolnak az olasz, egy lengyelnek a szlovák, egy hollandnak a német különösebb tanulás nélkül is többé-kevésbé érthető. A külföldieket magyarra oktató tanárok szerint ez az egyik ok, amiért kialakult a mítosz, hogy a magyar megtanulhatatlanul nehéz nyelv. 



Cselekvő és szenvedő

A tétel cáfolásához elég megnézni, hogyan boldogulnak a nyelvtanulással azok, akiket még semmilyen más nyelv nem befolyásol, vagyis a kisgyerekek. Az eddigi kísérletek azt igazolják, hogy az első – avagy az első ötven – szót nagyjából minden anyanyelven azonos idő alatt sajátítják el a kicsik, és abban sincs különbség, hogy mennyire nehéz egy nyelv egészét anyanyelvként elsajátítaniuk. „Sőt, a nyelvek között a nyelvtan bonyolultságában sincs különbség, hanem csupán az egyes területek elsajátításában” – magyarázza a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kognitív tudományi tanszékén pszicholingvisztikával foglalkozó Lukács Ágnes, hozzátéve, hogy a gyerekek azokat a jelzéseket tanulják meg gyorsabban, amelyek formailag egyszerűbben jelöltek, gyakoribbak, kiugróbbak és általánosabbak az adott nyelvben.

Ennek megfelelően a ragozás megtanulása nem okoz nehézséget a magyart vagy más, gazdagon ragozó nyelvet tanuló gyerekeknek. „Egy összehasonlító vizsgálat azt mutatja – hoz példát Lukács Ágnes –, hogy a törökben, ami a magyarhoz hasonlóan sok ragot használ, korábban tudják a gyerekek a mondatban a cselekvőt és a cselekvés elszenvedőjét azonosítani, mint az angolban, mert a törökben ezeket ragokkal azonosítják, mint ahogyan magyarban a tárgyat a t betű jelöli.”

Koháry Ilona, aki a külföldieknek magyar nyelvet oktató legjelentősebb iskola, az 1991-ben indult, azóta kiemelkedően közhasznúvá minősített Hungarian Language School (HLS) egyik alapítója, úgy véli, nem csak a gyerekek számára lehet szinte gyerekjáték a rettegett igeragozás elsajátítása. Szerinte a nyelv mélyén rendkívül logikus algoritmusok bújnak meg, és ezek feltárásával rend teremthető abban a kavalkádban, amely a kijelentő módú alanyi ragozásnál is több mint félszáz alakot eredményez (például: ülsz, eszel, takarítasz). „Diákjaink a szabályszerűségek megtanulása után képesek az új igék önálló ragozására. Gyakorlati tapasztalatok mutatják, hogy a magyar éppolyan könnyen tanulható meg, mint bármely más nyelv.”

 „ A legnagyobb baj, hogy magunk is hajalmosak vagyunk elhinni, hogy a nyelvünk megtanulhatatlanul nehéz, és ezzel számos külföldit elijesztünk a magyartanulástól” – állítja Koháry, akinek iskolájában 12 tanár oktatja a különféle hosszúságú és intenzitású programokat látogató 60–120 diákot. Szerinte erről tanúskodik a tanárképzés szervezettsége, a gyér tanárellátottság, a rendelkezésre álló tankönyvek mennyisége és minősége. Magyarországon ma már 100-130 ezerre tehető az itt huzamosabb ideig élő külföldiek száma, ám a kezdők számára készített kiadványokat leszámítva ma sem igen lehet a grammatikai szabályok helyett a beszélt nyelvet központba állító modern tankönyvet találni. A HLS-nél például saját, EU-s támogatással készült tananyagból tanítják a diákokat, arra azonban már nincs forrás, hogy a hanganyaggal kiegészített spirálozott könyvekkel ellássák a könyvpiacot. 

 

Hozzászólások(0)

Hozzászólok

* Név
E-mail
		Kérjük írja be a baloldali számot!