Egyest és fenyegetést kapott, mert őszinte volt: újabb durva eset egy erkölcstanórán

11

Nagyon úgy tűnik, hogy nem egyedi gyakorlat, hogy erkölcstanórán a gyerekek véleményeit osztályozzák – és hát többen ezen a rostán nem jutnak át.

Forrás: Shutterstock

Egy szülő fordult az Eduline-hoz azzal, hogy hatodik osztályos lánya már kétszer is „rossz” véleményt fogalmazott meg egyes ünnepekkel kapcsolatban budapesti iskolájában. A szülő azt kérte, az iskola neve ne jelenjen meg.

hirdetés
hirdetés

A tanuló tavaly március 15-én és október 23-án is őszintén írta le, hogy számára semmi különöset nem jelent a két ünnep. Erre nem csak egyest kapott a kislány, de az ellenőrzőjébe is beírtak, az októberi eset után pedig még az igazgató is behívatta a szülőt emiatt.

Az intézmény vezetője az anya elmondása szerint megfenyegette, hogy lánya átkerül a „kisegítő”, azaz az eltérő tantervű osztályba.

Az anya ezért idén már jól felkészítette lányát, aki így ötöst és külön dicséretet is kapott a munkájára. Ahogy fogalmazott, „lehet, hogy birkát neveltem a lányomból”, de fontos volt a továbbtanulás szempontjából a jó jegy.

Nemrég mi is beszámoltunk arról, hogy a Történelemtanárok Egylete oldalán feltűnt egy dühös szűlői levél, miután egy kislány túl őszinte válaszáért egyest kapott erkölcstanból, sok társa pedig kettest, hármast.

(x)

A nyelvvizsga, ahol nem változnak a követelmények

Ősszel több nyelvvizsgarendszer is a hazai és a nemzetközi elvárásokhoz igazította feladatait. Létezik azonban olyan nyelvvizsga…  Tovább »

Hozzászólások (11) , melyek közül a legfrissebbek:

Dorian_mmxii

A politikai szocializáció része, hogy a gyerekek az iskolában tanulnak és megemlékeznek a nemzeti ünnepekről, ez egyáltalán nem baj. A valódi probléma, hogy nem csak tanulnak róla, hanem a tananyaggal együtt elsajátítanak egyfajta attitűdöt, a nemzeti ünnepekhez való hozzáállást is. Az iskola, a tananyag elvárja az abszolút lojalitást, tekintélytiszteletet. A példa jól illusztrálja,hogy mivé válik valójában ez a nevelési szándék, pontosan az ellenkezővé fordul át, belép a kettős nevelés, a kettős értékrend,pontosan úgy,mint a szocializmusban, ez senkinek sem jó. Miért? Mert a hatalom sem tudja,valójában hogyan viszonyulnak hozzá az állampolgárok, mert amit kinyilvánítanak,lehet,hogy csak képmutatás. Az állampolgárok ezt a képmutatást, "birkaságot" sajátítják el profi módon az iskolában,ami majd akkor üt vissza,ha munkahelyen és egyéb helyeken,ahol ki kellene állni a jogaikért csak hallgatnak és meglapulnak.

Beregi Ágota

Olvastam a hírt, és a hozzáfűzött megjegyzéseket is. Közelítsük meg egy kicsit másképpen. Az erkölcstan tantárgy, bevezették , ergo tananyag! Következésképp a pedagógusnak munkaöri kötelelessége osztályozni is...Gondolom ebben egyet is érthetünk, s neki, mint munkavállalónak teljesítenie kell munkaöri feladatait. A hogyanon sok múlik! Ám az alap, hogy mindkét félnek minősített része van a folyamatban! Mindezek után KÉRDÉS: Ki hogyan értékelné ezt a feleletet, ha az érintett pedagógus helyében lenne? Ötössel, figyelmen kívül hagyná, megsímogatna a buksit? Vagy leülne beszélgetni a tanulóval, s a szülőkkel?

Novák László

Álljon meg a kalózmenet, emberek, mielőtt a tengerikígyó kinövi az óceánt! Itt és most nem az ünnepi élmény és a büszke identitás a kérdés, hanem egy tény rendszerszintű botrányossága: az iskola a gyereket a véleményéért bünteti és fenyegeti meg - nyugodt szívvel állíthatom: egy életre szólóan (mert egész, hátra lévő életére eltorzítja a személyiségét: szolgalelkű janicsárrá teszi, s ha ez a cél, akkor az iskola igazán jobban, sőt, kiválóan teljesít)!
Bocs, ha megzavartam a hazafias hörgést! Nyilván nem tesz semmit, mehet az emberalázó (fehér-keresztény-nemzeti...), böfögés tovább! Mert "sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek..." Milyen kár, hogy marhára nem erről volna szó itt..., itten. Na, 'sten á'gya!

harczymarczy

A gond az, hogy ezek a gyerekek már a módszerváltás (sic!) után születtek, ezért jó esetben a szülők emlékeznek még 1989-re, esetleg a nagyszülők 56-ra is, de maguk a gyerekek nem. A kommunista diktatúra valódi természetéről meg már fogalmuk nincs a mai gyerekeknek, de nehéz őket ezért hibáztatni, mert nincs idejük, energiájuk kicsi gyerekként olvasni a történelmi hátterekről, meg hát nem is igazán nekik való még. A szüleik meg nem biztos, hogy beszélnek nekik erről.
Az iskolában meg nem megfelelő módon készítik fel őket ezekre az ünnepekre, hanem még mindig a bemagol-visszaböfög-elfelejt módszer dívik. A gyerekek számára sokkal kisebb korban élővé kell tenni ezeket az ünnepeket ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen később felfogni ezek értelmét. Az "élővé tétel" nem a prédikációt jelenti, hanem az élményszerűséget. Elvisszük lovasbemutatóra az osztályt, vannak ma is hagyományőrző huszáregyletek, az iskolában lehet 48-as honvédek öltözetét bemutatni, esetleg hasonló dolgokat készíteni, népi zenekart hívni, verbunkost, katonadalokat játszani, táncot tanítani.
Én még emlékszem a 89-es fáklyásmenetre, nálunk az volt "a" március 15.
Egyszerűen távol állnak sok gyerektől ezek az ünnepek, és ez a fő gond.
Ja, és nem erkölcstanórán kellene ezzel foglalkozni. Ennek az erkölcshöz a világon semmi köze nincs.
Ja, és keresztény emberként mondom, hogy saját ünnepeik, egyáltalán zsidóságuk élővé tételét a zsidók nagyon jól csinálják: nem prédikálnak a gyerekeknek, hanem ünnepelnek, a rabbiktól, idősebbektől eltanulják a fiatalok az ünneplés módját. Arról meg, hogy ennyire kiüresedtek az ünnepeink, nem a gyerekek tehetnek.
Én még átéltem a módszerváltást, emlékszem is 89-re, meg 56-os filmeket is láttam akkor is, utána is...

Attila Szakács

Miért?Mit jelent ?Évek óta orbán hazugságait kell nekik hallgatni!Eltűnt az ünnepek pátosza!

Bérces Lajos

Az erkölcsi torzulás nem az ünnepekkel kapcsolatos véleményekben nyilvánul meg, sokkal alapvetőbb bajok vannak a szabadosságban nevelt gyermekek lelkében!

Horvath Tunde

Én nem hinném, hogy ezért bármelyik szülőt is hibáztatni kéne. Személy szerint úgy gondolom, hogy a nemzeti ünnep egy nemzetnek jelenthet valamit, és ezt egy gyerek is át tudja érezni, erről tud véleményt mondani. Ez még nem jelenti azt, hogy neki, mint egyes ember ez érzelmileg bármit is kell, hogy jelentsen. Még azzal is egyetértek, hogy ünnepeljük meg. A formája már kérdéses, mert még az én időmben is emlékszem, hogy végig untam ezeket az ünnepségeket. Az egyes embernek lehet róla gondolata, véleménye, hogy ezeknek az eseményeknek milyen hatása volt a történelmünkre, és a nemzeti öntudatunkra. De ahhoz is kell már egy bizonyos életkor, hogy ez egyáltalán érdekelje. Nekem sincs érzelmi kötődésem hozzájuk. Amikor éppen olyan történelmi regényt olvasok, vagy filmet nézek, ami erről a korról, eseményekről szól, az akkor abban a pillanatban megindít, még akkor is ha az épp nem azon a napon van, de ez csak annyit jelent, hogy átérzem a jelentőségét, és megindít a kor emberének a lelkesedése és összefogása egy cél érdekében. De ettől még nem érzem, hogy ezen kívül nekem személy szerint az én életemben jelenten valamit. (Lehet, hogy csak a kérdést kellett volna máshogy feltenni a tanárnak?) A hivatalos ünnepségek főleg nem. És nem hinném, hogy ez a szüleim hibája. Az iskolában elmondják történelem órán, hogy mi történt, történelmi tényeket tanulnak. Arról azonban nem nagyon hallom a nagyobb lányomat (a kicsit meg még főleg nem elsősként), hogy arról beszélgetnének, hogy ez miért volt fontos, mit jelentett ez az akkori embereknek abban a korban és környezetben, amiben éltek, mi volt a jelentősége. Kvázi egy beszélgetés - nem információ átadás - formájában a gyerekekkel ezt megvitatni. Ezzel tudnának valami féle hatást elérni. Szerintem. De minden más vélemény is az adott ember, gyerek számára jog. Megkérdőjelezhető (mint ahogy az én véleményem is), de semmiképp sem tiltható. Egy gyereknek sem :-)

Donna Prima

Tóth Ditta, szomorú, hogy neked a nemzeti ünnepeinkre való megemlékezés rossz minőségű, unalmas. Te mégis hogy képzelnéd el a nemzeti öntudatra nevelést ? Ha meg nem ünnepelnénk meg az iskolában, akkor azért lennél felháborodva. Tudod, mi az érdekes, hogy egy muszlim vagy zsidó ember számára elképzelhetetlen lenne, hogy a gyerekei ezt írják a saját ünnepeikről, kultúrájukról. Az a baj, hogy Magyarországon sok hasonló gondolkodású ember van, aki még tapsikol is, ha a gyerek önálló véleményéként előadja, hogy neki semmit nem jelent a nemzeti ünnep. Mégis mikor és hogyan kell egy gyerekben felkelteni az érdeklődést nemzeti ünnepeink, nemzeti érzelmek iránt ? Egy évben nem bír ki a gyerek két megemlékezést ünneplő ruhában ? Tehát már az ünnepélyes megjelenés is fárasztó neki ? Sok országban, pl. Angliában is minden nap egyenruhában mennek a gyerekek iskolába, mégsem lázadoznak.

Tóth Ditta

Azért gondoljunk már bele valamibe. A kisgyermek elsős lesz, és onnantól fogva évente hallgathatja meg a rossz minőségű,egy kaptafás, unalmas és hosszú március 15, és október 23 napi ünnepségeket, mindezt kényelmetlen ünneplőben. Ez annyit tesz, hogy nyolcadik év végére már halálra unják az egészet, mivel pontosan 16 alkalommal vettek részt olyan rendezvényen, amit utálnak. Ehhez hozzákapcsolódik még a rajzóra, amikor kötelezően rajzolni kell valami ünnephez kapcsolódót. Az ehhez a két ünnephez kapcsolódó tananyagot nyolcadikban veszik a gyerekek, addig ez számukra nyűg. Mire odáig érnek, hogy valóban tanulnának is róla, utálják, unják az egészet. Ráadásul a tankönyv anyaga unalmas, száraz, és általános iskolásokhoz mérten túl sok pontos, precíz, megtanulandó dátumot tartalmaz. És még valami. A gyerekek folyamatosan fejlődnek, alakulnak fizikai és mentális értelemben is. Vannak bizonyos érzelmek, érzések, amelyek csak később alakulnak ki. Egy általános iskolás gyerekben a hazafiság lobogó eszméje még nem alakulhat ki, szimplán azért, mert még nem elég érett hozzá. Ezt később hozza magával a fejlődése. Eleinte a mindösszes hazafisága abban merül ki, hogy drukkol a hazai csapatnak, kicsit később meghatódik, ha a himnusz csendül fel mondjuk az olimpián egy sportolónak. Kis lépésekkel eljut odáig, hogy büszkén, és érzelmekkel telve mondja, Magyar vagyok. De az ünnepségeket továbbra is utálni fogja, mert az iskolai kényszer belé oltotta. Nem kell ezt a kislányt szidni. Nincs azon a fejlettségi fokon, hogy szívből írhasson ezekről a történelmi eseményekről valami lelkesítőt. Ez később, középiskola végére majd megjön. Viszont dicséretes, szép erény az, hogy nem hagyta magát zanzásítani, saját véleményt tudott, és mert megfogalmazni, míg a többiek az elvártat írták le.

Sebestyén Péterné Mária

Elég szomorú, hogy otthon olyan nevelést kap egy gyerek, hogy márc,15. és okt.23. nem jelent neki semmit. A szülők levizsgáztak!!!

MJuhasz Pal

Akkor miért tanult 6 évig, ha nem jelent neki semmit március 15.,vagy eddig nem tanult történelmet

Új hozzászólás



hirdetés

Idén érettségizel?

Iratkozz fel ÉRETTSÉGI-FELVÉTELI HÍRLEVELÜNKRE!

Iratkozz fel e-mail címeddel

vagy

Csatlakozz Facebookkal:

Szeretnék az eduline.hu-tól kereskedelmi célú tájékoztatókat kapni.

Már feliratkoztam »
Bezárás

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X