Mathias anyukája nem főzött vacsorát, hanem leküldte a fiát, hogy vegyen két szelet húst, darabját 5 euróért, egy parasztkolbászt 4 euróért és mindehhez három adag sült krumplit, 1-1 euróért. Összesen mennyi pénzt kellett adnia Mathiasnak? Hány darab 5 centiméter élhosszúságú kocka fér el egy 50 centiméter hosszú, 25 centiméter magas és ugyanolyan széles dobozban? Egyebek közt ezt a két feladatot kellett megoldaniuk nemrégiben a másodikos, illetve az ötödikes tanulóknak a belgiumi francia nyelvi közösség valamennyi általános iskolájában egy központilag elrendelt matematikai felmérő teszt kitöltése során. Lesújtó eredmények születtek: az első, másodikosoknak szánt feladvánnyal csak a tanulók 57 százaléka tudott megbirkózni, a másodikkal pedig csak az ötödikesek 38 százaléka boldogult. A hatosztályos középiskola másodikosai sem jeleskedtek, csak 36 százalékuk tudta például kiszámolni, hogy mekkora sebességgel kellett hajtania Pierre-nek, ha 100 eurós bírságra büntették, noha ehhez a megadott képlet alapján csupán egy sima egyismeretlenes egyenletet kellett megoldaniuk. Összességében a teszt megoldását 70 százalékos teljesítmény fölött értékelték elfogadhatónak. A legkisebbeknek még a 60 százaléka ütötte meg a mércét, ám az ötödikeseknek már csak a 36 százaléka felelt meg, a nagyoknak pedig mindössze az ötöde.

Nem csak Belgiumban siralmas a természettudományos oktatás hatékonysága, az EU legtöbb tagállamában hasonló a helyzet. Úgy tűnik, a bajok gyökerét a természettudományok tanításának módszerében kell keresni. Egy 2005-ös Eurobarometer-kutatás szerint az uniós polgárok mindössze 15 százaléka elégedett azzal, ahogy az iskolában a természettudományos tantárgyakat oktatják. Egy korábbi felmérés szerint pedig a megkérdezettek 60 százaléka azzal magyarázta az egzakt tudományok és a műszaki pályák népszerűségének csökkenését, hogy a természettudományok iskolai tanítása nem elég vonzó a gyerekek számára. A párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) ezzel a témával foglalkozó 2006-os jelentése is megállapította, hogy a hagyományos természettudományos oktatás elfojtja a gyerekek természetes kíváncsiságon alapuló érdeklődését, és elveszi a kedvüket e tárgyak későbbi tanulásától.

Egy José Mariano Gago volt portugál tudományos és technológiai miniszter vezette uniós szakértőcsoport által jegyzett másik tanulmány ugyancsak arra a következtetésre jutott már évekkel ezelőtt, hogy az európai iskolákban általában túl absztrakt módon tanítják a természettudományokat: nagyrészt a 19. században felállított alapelméleteket sulykolnak megfelelő kísérletek, szemléltetés és értelmezés nélkül. Nem csoda, ha az OECD kezdeményezte tanulói teljesítménymérés-sorozat, a PISA (Programme for International Students Assessment) keretében 2000 óta háromévente, a 15 éves korosztály körében reprezentatív nemzetközi mintán elvégzett összehasonlító vizsgálatok szerint 2003 és 2006 között az EU-ban Belgiumon kívül Csehországban, Franciaországban, Hollandiában, Spanyolországban, Svédországban és Szlovákiában is jelentősen romlottak a diákok matematikai eredményei, miközben egyedül Görögország produkált komoly javulást.
Legutóbb az Európai Bizottság (EB) megbízásából egy Michel Rocard francia exkormányfő vezette ötfős szakértői csoport vette górcső alá a természettudományos közoktatást; a tudós csapatnak Csermely Péter Descartes-díjas professzor, az MTA doktora személyében magyar tagja is volt. Tavaly nyáron elkészült jelentésük főbb következtetései abban a közleményben is megjelentek, amelyet az EB az idén nyáron terjesztett elő az iskolarendszerekre irányuló uniós együttműködés fő irányairól. A Rocard-jelentés szerint ugyan mindenki, így a politikai döntéshozók is tisztában vannak azzal, hogy a számolási készség, a matematikai és digitális kompetenciák, valamint a természettudományok megértése nélkülözhetetlen a tudásalapú társadalomban való teljes értékű részvételhez és a modern gazdaságok versenyképességéhez, ám a természettudományos oktatás állapota az EU-ban egyre aggasztóbb. Olyannyira, hogy már az unió magas szaktudást igénylő iparvállalatai is kongatják a vészharangot attól félve, hogy néhány éven belül súlyos munkaerőhiánnyal kell szembenézniük.

A Rocard-jelentés a diákok műszaki pályától való idegenkedésének okai közt említi, hogy a természettudományok oktatása nem tudja ébren tartani a természet iránti gyermekkori kíváncsiságot, a tanárok jelentős része, elégséges szakmai alapok híján, ódzkodik a berögzülttől eltérő oktatási formák alkalmazásától, a megértés helyett többnyire a memorizáláson van a hangsúly, hiányoznak a kísérletek és a csapatmunka, a képzés megújítására irányuló egyéni kezdeményezések nem nagyon terjednek el, az oktatási folyamat nem lép ki az iskola intézményi keretei közül. Mindezek alapján a szakértői csoport a gyakorlatorientált, kísérletekre, valamint bizonyítékalapú érvelésre és problémamegoldásra koncentráló képzési módszerek megismerésében és elterjesztésében látja a kiutat az általános és a középiskolai oktatásban egyaránt. Úgy is mondhatnánk, hogy a legendás Öveges professzor multimédiás eszközökkel és interaktív technikákkal felszerelt utódai kerestetnek.

Ez a kísérletezős-problémamegoldásos megközelítés olyan tanulók esetében is eredményesnek bizonyul, akiket önbizalomhiányuk vagy hátrányos családi hátterük miatt a szokásos deduktív módszerrel nehéz kezelni, így a korai iskolaelhagyás elleni küzdelemnek is kiváló eszköze lehet. Másfelől viszont a legtehetségesebb és leginkább motivált diákokat is segíti abban, hogy mélyebb tudást szerezzenek. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kísérletes megközelítés alkalmasabbnak látszik a lányok bevonására és érdeklődésük fenntartására, ők ugyanis a statisztikák szerint sokkal kisebb arányban választják a természettudományos szakokat az egyetemi és főiskolai jelentkezésnél, mint a fiúk. A Rocard-jelentés szorgalmazza azt is, hogy az iskolai természettudományos képzés nyisson a külvilág felé, amiben szintén megkülönböztetett helyet kap a kísérletes módszer, mert több lehetőséget teremt arra is, hogy szülőket, felsőoktatási intézményeket, kutatóintézeteket, múzeumokat, vállalatokat is bekapcsoljanak az oktatásba.

A természettudományos oktatás megújulása elképzelhetetlen innovatív, dinamikus tanáregyéniségek nélkül, ám jelenleg az ilyen pedagógusok elszigetelve érzik magukat. A szakértői csoport ezért azt javasolta, hogy EU-szinten is ösztönözzék a természettudományos tantárgyakat oktató tanárok szervezett kommunikációját és hálózatainak kialakítását. Két ilyen projekt már működik. Az egyik a 12 EU-tagállam 12 városának részvételével létrejött Pollen, amely a települések közösségeinek bevonásával kívánja támogatni a természettudományok gyakorlati módszerekkel történő általános iskolai oktatását, a 6-12 éves korosztály tapasztalaton alapuló ismeretszerzését. A Pollen módszertani és pedagógiai eszközöket biztosít a tanárok számára, valamint a szakmai információk országok közötti áramoltatását, összeegyeztetve mindezt az egyes országok nemzeti sajátosságaival, a tanintézmények programjával. Hasonló célokat követ középiskolai szinten a németországi Sinus-Transfer projekt, ezért a Rocard-jelentés sürgeti, hogy a hálózatot mielőbb terjesszék ki az EU más országaira is. Mindkét projekt segíti és motiválja a tanárokat a továbbképzésben, bekapcsolja őket egy hálózatba, de tiszteletben tartja az autonómiájukat. Az EB által felkért szakértői csoport szerint a következő hat évben 60 millió eurót kellene elkülöníteni az ilyen természettudományos képzési hálózatok fejlesztésére az EU 2013-ig jóváhagyott 50 milliárd eurós kutatási keretprogramjából.

VIDA LÁSZLÓ

forrás: HVG