Azért ne feledkezzünk el a magyar veteránokról sem. Az amerikai diplomanyomdák színes szélesvásznú álomkabátjai ugyanis legfeljebb a falra valók dísznek. Nyomatok, és ezt minden magára valamit adó munkaadó észre is veszi. Nálunk meg ha bennfentesekkel futsz össze, akik megmondják neked a tutit, ha nemcsak nyomat vagy fénymásolat kell, akkor elküldenek Bartha Erzsébethez. Én egy sörözőben hallottam róla négy éve. A kicsit beszeszelt haver (ma könyvelő az egyik legmenőbb cégnél a belvárosban, pedig korábban sosem sikerült átcsúsznia a mérlegképes vizsgán) súgta meg a varázsigét: ha unod a vizsgákat, vagy sok a buktavári, de kell igazi diploma, keresd a tanulmányis Erzsi nénit. Valami oklevel a yahoo-n. Be kell valljam, hogy pontosan nem jegyeztem meg, úgy voltam vele, hogy inkább vért pisálok érte, de akkor legalább az enyém lesz. Aztán tavaly Olaszországban fogtam padlót. Kicsi, de tiszta panzió Firenze belvárosában. A menedzser-tulajdonos M. Olga, a hallban a falon a milánói közgazdász diplomája. Ismerem régről, együtt lógtunk az akkori fiújával és vele a fősulink mellett felezőbulikon. Csak ő otthagyta három félév után. Milánó? Közgazdász? Rám kacsint... "A látszat néha jobb mint a valóság. Egy tanulmányi előadótól vettem Miskolcon az eredetit. Erzsi néni. Aztán a krediteket meg simán elismertettem Milánóban. Tudod, bolognai rendszer... Te hány év alatt is fejezted be végül? Mennyi álmatlan éjszaka? És mennyi pénz árán? Hát nem jobb így szerinted?" Nem tudom. Lehet hogy jobb. Azért én büszke vagyok rá, hogy tényleg elvégeztem. Ha nincs is panzióm Firenzében.

Ilyenkor azért büszke vagyok a kegyelemből színkettes érettségi bizimre - az ugyanis bizonyíthatóan igazi; benne van a kiállító iskola nagykönyvében...